Az információ ragályos és addiktív. Hajszolod, tanulsz, csinálod, szomjazod az új tudást, de egy idő után túlnő rajtad és megbénít. Teljesen megdermeszt és nem enged alkalmazkodni és tanulni.

A UX tanulása

Az információ ragályos és addiktív. Hajszolod, tanulsz, csinálod, szomjazod az új tudást, de egy idő után túlnő rajtad és megbénít. Teljesen megdermeszt és nem enged alkalmazkodni és tanulni.
Valami ilyesmit éreztem, amikor 110%-kal bele vetettem magam a UX design és kutatás tanulásába. Aztán rájöttem, hogy ennek nagyon sok időt kell hagyni, hogy leülepedjen az emberben!

Rögös út

A User Experience / Interaction Design – vagy hívjuk aminek akarjuk – egy olyan része a design-nak, amit iszonyat nehéz tanulni és tanítani. Ez folyamatosan realizálódik az emberben miközben egyre jobban ássa bele magát a témába. Elolvasunk egy cikket aztán még egyet, rájövünk, hogy milyen sokrétű ez a tudomány. Rengeteg pszichológiai és szociológiai tudás kell hozzá. Át kell alakítani a gondolkodásmódod, hogy teljesen más nézőpontokat is be tudj fogadni.
Ezek után rájövünk, hogy kellene egy könyv is, ami mélyebb tudást és talán több magyarázatot ad, mint egy cikk. Miután elolvastuk első UX Design-nal foglalkozó könyvünk felét, már ott tartunk, hogy hát ez nem fog máshogy menni, ide egy képzés kell! Egy tapasztaltabb UXer, aki segít átlátni a folyamatot és megmondja mire mennyi hangsúlyt kell fektetni, hogyan tanulj, mit csinálj.

De megspórolok neked egy kis időt: nagyon sok bullshit van itt!
Attól, hogy elolvasol 50 cikket, 20 könyvet és megcsinálsz 10 Udemys kurzust nem leszel UX Designer. Ha 0-ról indulsz ez tök jó megoldás, de hamar rájössz, hogy általában mindenki azokra lő, akik 0, -1-ről indulnak. Miután elértél egy bizonyos szintet már alig tudsz számodra értéket adó oktató anyagot találni. Talán inenntől érdemesebb csak az erősen szűrt szakmai cikkekre és a saját akaraterődre hagyatkozni.

Alapvetően azt szűrtem le, hogy minél hamarabb bele kell kezdeni a tervezésbe (gyakorlatba). Találjunk ki magunknak valami home projektet, vigyünk végig egy általunk jónak/érdekesnek ítélt folyamatot. Tapasztaljuk meg a tervezés nehézségeit és fun részét. Keressünk patterneket, amik közel állnak hozzánk és nézzük meg mi az, ami nehézkes. Írjuk fel és logoljuk mi mennyi időbe telt megcsinálni, hogy később látható legyen a gyorsulás. A gyorsulás mindig párhuzamos a fejlődéssel.

Ha a cégünk biztosít időt, erőforrást, türelmet a kísérletezéste természetesen használjuk ki! Alapvetően kell valami olyan feature, termék vagy ötlet, amiről lehet agyalni. Ha még nagyon vakon vagyunk tudom ajánlani a Design Sprintet, ami ad egy tök jó órarendet, keretet az agyalásnak. Ez kb 1 hét, de rövítsük le, hogy a tanulós délutánokba beleférjen. Senkit nem fog zavarni, magunknak tanulunk nem másnak.

Nehézségek a product teamben

Miután friss húsként bekerültünk a termékfejlesztő csapatba jöhet az igazi buli. Új csapat, új emberek, új szokások, sok elvárás.

Nekem az átállás elég gyors lefolyású és drasztikus volt. Ne így csináljátok!! Kb. egyik hétről a másikra heti 2 x 2 nap egy új teamben. Két tökre különböző terméknek a tervezésébe csöppentem bele. Egyrészt félelmetes volt, másrészt izgalmas, új és tanulással teli. Egy ilyen helyzetben rengeteget tanul az ember, mert nincs más választása. Fel kell venni a ritmust és csinálni. Elsődlegesen nem is az volt a gondom, hogy tök máshogy kellett gondolkodjak mint eddig. Inkább az, hogy kb a fejlesztéssel egy időbe kellett tervezni. Ez olyan problémákat szült, hogy semmire nem volt idő, állandó volt a rohanás nem volt idő kutatni, átgondolni a terveket.
Van az a közhelyes mondás, hogy teher alatt nő a pálma. Nem tudom mennyire nőtt, de tapsztalat az mindenképp rakódott le. És rájöttem, hogy ez a lényeg.

Tapasztalatot kell felhalmoznod, ahhoz, hogy később következtetéseket vonhass le ebből. Ez alapján feedback-et tudsz adni a csapatodnak, ami számodra is és nekik is fontos. Ha szerencséd van hallgatnak rád és változtattok a folyamaton, hogy kicsit optimálisabb legyen.

Szerintem minden teamben valahogy máshogy kell dolgozni UX-esként. Van ahol számítanak arra, hogy egy új szemléletet hozol be a fejlesztésbe és van ahol a sok iteráció miatt akarnak, ezzel is kiszűrni az esetleges bakikat. Egy kis idő után egyre jobb hatásfokkal ismered fel, hogy mikor melyik szemléletre van szükség.

Introvertált UX-es

Sokat agyaltam azon, hogy inkább introvertált emberként mennyi lehetőségem van UX designerként dolgozni? Nos a választ még nem tudom, de folyamatosan validálom. Elsőre az jött le, hogy ha van egy jó csapat, aki ezt tiszteletben tartja akkor működhet a dolog. A kommunikációs skilleket meg ha nem is nagy mértékben, de lehet javítani.
Én általában szar vagyok az azonnali ötletgenerálásban. Az 1 órás discovery meetingeken nem sokszor szoktam előállni világmeváltó ötletekkel/megoldásokkal. Mindig jobban megy az agyalás, ha van egy kis időm átgondolni és ülni rajta. Szeretek előtte inspirálódni, megnézni pár megoldást, kipróbálni, megvizsgálni őket. Utána már jönnek a gondolatok és ötletek.

Köszi, hogy elolvastad eddig, ne add fel! Egyedül ezen rész miatt akartam megírni ezt a postot:

Az egyik legdurvább dolog, amit meg kellett tapasztalnom az a kritika körüli gondolkodás. Ez egy iszonyat érdekes felismerés volt nekem.
Az alapvető probléma, hogy a design hozza azt a felfogást, hogy mi létrehozunk valami szépet a többiek több-kevesebb iránymutatásával és utána gyermekünként szeretjük ezt a látványtervet. Anyatigrisként védelmezzük a szerintünk gyönyörű megoldásainkat és megnem értett művészként vonulunk el, ha kritizálják művünket.

Én a meg nem értettség csokoládéba öntött mellszobrát cipelem a macskakövekkel kirakott nullába vezető úton.
_{Papp Szabi}

Nos… ezt a felfogást a UX tervezési folyamata gyökeresen át fogja alakítani benned! Ha ellenállsz felemészt, baromságnak fogod tartani a szakmát, a terméket és talán embereket, usereket is meg fogsz utálni. Ne tedd!
Ez itt most arról fog szólni, hogy egy csapat gondolatait kell formába öntened. Ugyan olyan alkotó vagy, de sokkal fontosabb a feladatod a csapat számára, mint amikor pl. UI-os voltál. A feladat nem más, mint beletúrni a product team fejébe és onnan kirántani azokat a gondolatokat, formákat és ötleteket, amik alapján TE létre tudsz hozni egy skiccet vagy wirefram-et
Ez iszonyat nehéz! Az első és legfontosabb, hogy elnyomd az egód. Az egó sok dolgoban segít és lendít tovább, de van amikor egyszerűen csak bekorlátoz és tönkre tesz. Nagyon fontos, hogy a tervezés során sok inputot fogadj be és ez alapján újragondold a terved. Ha egyszerűen csak a saját ötleteidre hagyatkozol megette a fene az egészet. Meg kell próbálni minden egyes feedback morzsát begyűjteni, rendszerezni őket és ami hasznos azt beépíteni a designba.

Ez olyan gondolat, ami idővel érik meg az emberben, de muszáj törekedni rá, hogy működjön a folyamatod. Amikor az első napokban a csapat elkezdte szétszedni az első drótvázaimat, elég durva élmény volt. Nem tudom hány hét kellett, hogy elfogadjam, azt a tényt, hogy ők nem az ÉN munkámat kritizálják, hanem a terméket. Ez leírva kurva egyszerűnek tűnik, de megélni sokkal bonyolultabb! Ők azt akarják, hogy jobb legyen a termék.

Meg kell tanulni jól kérdezni. Miért gondolod így? Mi alapján szeretnéd így? Mi az, ami nem tetszik a másikba? Miért? Hogyan gondolkodtál, amíg ide jutottál? stb.
Igen, valami ilyesmi zajlik a user testeken is, amikor prototípust tesztelünk! A nyitott kérdésekkel a product teamben is fel lehet tárni az ötleteket, igényeket.
Ezen a ponton már olyan finomságok is bekapcsolódnak, mint a pszichológia. Nagyon izgi a designnal, web designnal, interakciókkal vagy az appot használó userekkel foglalkozó ága. Főleg ebbe szeretném nemsokára beleásni magam, de addig is ha érdekel a téma nézd meg Joe Leech előadását!

Ma elkezdtem Interaction Design Foundation tanulmányaimat, ami eddig nagyon komolynak tűnik. Valószínűleg azért tud még mindig jó lenni a sok Udemy és Skillshare kurzus között, mert egy zárt community és alapból 1 éves előfizetés van (144€). Ez aztán arra kényszeríti az embereket, hogy tényleg komolyan vegyék a kurzusokat, nem úgy mint a Udemy-s bullshiteket.

Egyrészt. Másrészt pedig gondolom őket is motiválja, hogy használható tudást nyújtsanak a pénzünkért. Szóval eddig jók a tapasztalataim, később írok róluk egy hosszabb review-t is.
ÉS amiről még mindenképp írni fogok – és lehet inkább ez lesz előbb – az a UX Studio 3 napos képzése. Jövő héten kezdjük és őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen oktatást hoztak össze az igényeink alapján!